Az elszántságom megmaradt, de... azóta is egyfolytában ezen rágódom... nem akarom túlbonyolítani a dolgot, de azért szeretném minél jobban megfogalmazni a gondolataimat. Mi lenne a jobb? Ha azt mondanám, hogy kész, vége, itt van a CD-d, a tangád, meg a fogkeféd? Vagy mondjam azt, hogy vége, én ezt így nem vagyok hajlandó tovább elviselni, és vagy vége, vagy elmegyünk valahová hétvégére, ahol kettesben nyugodtan lehetünk, és megbeszélhetjük, hogy mit akar, mi a baja? Akkor legalább egy jót kirándulhatnánk, de kérdés, hogy ő ezt mennyire értékeli, és hogy ilyenkor lehet-e még valami jó helyen szállást foglalni... Úgy érzem, ez a második megoldás kevésbé jó.
Határozott vagyok, mi? ;-)
Mindegy, erre a beszélgetésre holnap fog sor kerülni.
