Tegnap egész nap mást sem csináltam, mint készültem a mai előadásomra a Strukturális Alapokról; ma pedig elment a nap ezzel a tréninggel. Igaz, jól sikerült, és a felkészülés arra is jó volt, hogy én magam is tisztában lássam a dolgokat.
Arról beszélgetnek éppen a rádióban, hogy a sok munkától le lehet-e szokni a szexről. Hát igen, le lehet. Úgy érzem én is, hogy néha túl sokat dolgozom, másra nem marad elég időm.
De ki az, aki meg tudja azt csinálni, hogy dolgozik, sikeres a munkájában, fejlődik szakmailag, és közben a partnerével való viszonya is harmonikus, sokat vannak együtt, figyelnek egymásra? Főleg, ha együtt élnek, és egyéb kötelezettségeik is vannak? Esetleg a nő is dolgozik, ugyanolyan sokat?
Számomra most eléggé elméleti a feltevés, hiszen nincs, akivel törődnöm kellene, akire több időt kellene fordítanom. Igaz, amíg volt, addig azt éreztette velem, hogy neki ez nem elég.
Vannak dolgok, amikről lemondanék egy jó kapcsolat érdekében. Leállnék a blogírással, a fórumozással, az otthoni internetezéssel; megoldanám azt, hogy a munkám minél kevesebb időt vegyen el tőlem, ne kelljen munkaidőn kívül is munkával kapcsolatos dolgokkal foglalkoznom. De ehhez kellene egy olyan partner, akiért érdemes, és akivel lehet. Aki megérti az összefüggést aközött, hogy dolgozom, és emiatt van pénzünk, amit elbulizhatunk; és képes mérlegelni, hogy mi mit ér meg. Ellenben úgy nem lehet hosszú távon élni - rövid távon sem nagyon - hogy mindent csak felhasználunk, elszórakozunk, de nem fektetünk be semmit sem annak érdekében, hogy a jövőben is legyen mit elkölteni. [Erről jut eszembe, hogy Modiglianinak volt egy megállapítása, amely nagyon tetszett: "A legjobb dolgokat azok a csajok kapják meg, akik nem érdemlik meg, de ahhoz kurvára értenek, hogy hogyan vegyék el."]
Persze a dolog megoldható, azt hiszem. A megoldást nem tudom, mindenkinél más és más, de kell hozzá szerelem, türelem és elegendő ész. :-)
