Az éjjel, lefekvés előtt, igazából azt reméltem, hogy reggel arra ébredek, hogy Cica ül mellettem, rámhajol, és csókokkal ébreszt. Ez ellenben két okból is lehetetlen volt: az ajtó be van zárva, és Cicának nincs kulcsa, no meg Cicának nincs sok érzéke az ilyen teátrális-romantikus húzásokhoz.
Bevásároltam; a kocsit tologatva a budaörsi Auchanban elég egyedül éreztem magam. Nem szoktam meg, hogy egyedül legyek, és az életem két személyre van méretezve. De most csak én vagyok benne.
Úgy érzem most, hogy vége, Cicával nem lesz folytatás. Indok, magyarázat nincs, ez csak egy megérzés...
