Szakítottam Zsófival; ma délután találkoztunk, és mondtam neki, hogy ennek nincs értelme.
Szomorú vagyok, és nehéz megfogalmaznom az érzéseim.
Nem bánom, hogy vége lett. De teljesen érthetetlen számomra, hogy tudtunk ilyen rövid idő alatt ide eljutni. Az elején úgy nézett ki, hogy ő az, akit mindig is szerettem volna. Emlékszem, hányszor mondta azt, hogy ez annyira jó, ami történik velünk, hogy nem is tudja elhinni, hányszor nevezett "Fincsikének", hányszor mondta és láttam rajta, hogy jól érzi magát. És emlékszem a szeretkezéseinkre... Egyszerűen bármit csináltunk, jó volt.
A mai beszélgetésünknek az volt a lényege, hogy nem akar megváltoztatni, és egyre több olyan dolog került elő, ami zavarja. Nem meglepő, hiszen ahogy megismered a partnered, egyre több ilyen derül ki. Úgy gondoltam, hogy nyugodtan adhatom magam, mert megbeszéltük, hogy ha valamelyikünknek nem tetszik valami, akkor szólunk. Azt hittem, hogy ez azt jelenti majd, hogy ilyenkor megbeszéljük, hogy mit csináljunk másképp, hogy mindkettőnknek jó legyen. Hát, tévedtem. Azt hittem, hogy a kapcsolatunk jó részei megérnek annyi önfeláldozást, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz. Ebben is tévedtem; nekem kellett volna csak változni, ő nem volt hajlandó erre.
Ma van három hónapja, hogy megismertem... A Westend előtti parkolóban búcsúztam el tőle, átöleltem, és annyit mondtam, hogy hiányozni fog és vigyázzon magára... Többre nem is volt idő, mert úgy állt le Zsófi, hogy pont elállta egy kihajtani szándékozó autó útját. De kedves volt a pasi, amikor elnézést kértem tőle, hogy feltartottam, megértően mosolygott. :-)
Előre kellene nézni, bár ilyenkor annyira beszűkül a gondolkodásmódja az embernek, hogy nehéz elhinni, hogy holnap is lesz nap, és az is lehet, hogy jó lesz, és sütni fog a nap.
Tegnap délután kárpótoltam magam egy picit: bementem a Springfieldbe és vettem két pulcsit; már régóta szerettem volna. Ma pedig vettem egy Rammstein (Live aus Berlin) és egy Pantera (Vulgar Display of Power) CD-t.
Ma kezdődik életem hátralevő része... és valahogy meg kellene ölni azt az időt, ami addig eltelik, amíg képes leszek újra élni... eddig minden napomnak az adott értelmet, hogy vártam, hogy együtt legyünk... most mi lesz ennek az egésznek az értelme?
